Futásomat elvégeztem
4 éve neveztem először életem első félmaratonjára, a csodás olasz tengerparti városba, Triesztbe. Akkor már két éve futottam és egy éve jártam személyi edzőhöz. A felkészülésem és a fizikai állapotom is szinte maximális volt. De aztán jöttek olyan külső körülmények, amelyek elvitték a fókuszt és olyannyira befolyásoltak, hogy még azelőtt feladtam, mielőtt elindultam volna. Pedig tudtam, hogy képes vagyok rá. Mégsem tettem meg. Nem mentem el.
Kifogások…, Belső harcok…, Fókuszvesztés…
Gyávaság…? Kishitűség…? Félelem…? Feladás…? Kudarc…?
Harag…, Bánat…, Szomorúság…,
Veszteség…
Egy olyan veszteség, amiből mára, csodálatos módon, győzelem kerekedett.
Ma pedig, nem győzök hálát adni azért, hogy mindez így történt.
Nem hiszek a véletlenekben.
Isten útjait bár kifürkészhetetlennek mondjuk, azt hiszem, nem azok. Igenis megismerhetjük a nekünk eltervezett utat, csak oda kell érnünk meg kell látnunk és el kell indulnunk rajta.
Hát elindultam…
4 év…
Elmondhatatlan mélységek és fájdalmas veszteségek…
Csodálatos új utak és lehetőségek…
Szemléletváltás és megoldásfókusz…
Önismeret és önbizalom…
Akarás, kitartás, munka, verejték…
Hit és bizodalom, remény… Istenben és önmagamban…
Mert Istennel minden lehetséges, a lépéseket viszont nekünk kell megtenni!
Egyiket a másik után…
Mindaddig, amíg célba nem érünk…
Így lesz a veszteségből győzelem és így áll a képzeletbeli dobogón a belső harcos, aki futását elvégezte és csatáját (főleg önmagával) megvívta.
Ez a győzelem pedig felülmúlja az idő, a gyorsaság és a helyezés dimenzióit, mert egy megfoghatatlan lelki síkon zajlik, ahol összeér a test a lélek, a szellem, a szív és az értelem, ahol egy új világ nyitja meg kapuit és elindulsz megismerni azt.
Az ide vezető út nem egyszerű. És egyedül járni rajta, olykor nehéz. Tudom, hisz útitársa vagyok sokaknak, akik keresik vagy járják már az új világ útjait.
Ezúttal nekem sem ment egyedül.
Útitársaim voltak többen is, akikért mérhetetlenül hálás vagyok és akik nélkül mit sem érne a “győzelem.”
Mert az útitárs melletted áll, akkor is, ha jól haladsz és akkor is, ha feladnád.
Mert hisz benned!
Biztat és támogat, húz és hajt.
Van hogy a pálya széléről teli torokból szurkol és van hogy veled fut, a tempódban.
Mert nem az ő győzelme fontos, hanem a Tiéd.
És a célvonalban a Te kezedet emeli győzelemre.
Köszönöm nővérem, Lídia és hugicám, Adrienn odaadó támogatását és szeretetét, hogy ilyen nagyszerű útitársaim voltatok, sokat tanultam Tőletek.
És köszönöm Neked, Édesem, drága férjem, hogy Veled indulhatott itt Triesztben az álom, amely csodás módon vált valóra.
Futásom anyák napjára esett.
A véletlenek, ugye nem véletlenek…
A harmadik gyermekünk érkezését itt, Triesztben tudtuk meg, közel 10 évvel ezelőtt.
Olyan kincset kaptunk általa, és olyan értékes ajándék van birtokunkban másik két gyermekünk által is, amely minden gazdagságnál többet ér. 💎
Anyák napján így az anyaság ajándékáért is futottam. “Az anyaméh gyümölcse jutalom” (127. Zsolt.) én pedig ennél nagyobb jutalmat nem is kívánok.
Futásomat és érmémet gyermekeimnek ajánlom és férjemnek, aki nélkül mindez lehetetlen lenne. Velük teljes és csoda az életem. Ez a jutalom, ez a győzelem…
Köszönöm édesanyámnak az erőt adó, saját készítésű fejpántot, amibe szíve összes szeretetét és támogatását belehorgolta mindhárom lányának. Ez is összekötött bennünket, tesókat.
Hálás vagyok és köszönöm Mindenkinek, aki hitt bennem és bátorított és Mindazoknak is, akik nem. Minden hajtott előre és sokmindenre tanított.
Egy dolgot tettem mindvégig: Nem tekintettem hátra, mindvégig előre néztem, a cél felé. Amikor pedig elfáradtam a nővérem szavai bátorítottak:
“Amikor úgy érzed, hogy megállnál, akkor még ne tedd meg! Menj tovább, még egy kicsit, told ki a határaidat, van még benned erő, képed vagy rá.”
És valóban így volt. És a sok kicsi sokra megy.
Mindig csak egy-két lépéssel tovább…
Egy álom, ami elérhetetlennek tűnt, végül beteljesült.
A cél pedig nem más, mint maga az út.
Merjetek élni az álmaitoknak!
Találjatok rá a Nektek tervezett útra és bátran induljatok el rajta!
Mindig csak egy-két lépéssel tovább…
És jár az érem, helyezéstől függetlenül…, az útért, a teljesítményért, a bátorságért, a kitartásért, a hitért, önmagadért… Mert képes voltál rá!
